Gerinc
A Gerinc felépítése
A gerinc a test tengelye, két ellentétes tulajdonsággal rendelkezik: merevség, rugalmasság. Rugalmassága felépítésének köszönhető: az egymásra épülő csontos alkotóelemeknek és az őket összekötő szalagok, izmok rendszerének.
A gerinc csontos alkotóelemeit csigolyáknak nevezzük. 2 fő részük különböztethető meg: csigolyatest és a csigolyaív. A csigolyaív mindkét oldalán ízületi nyúlványok találhatók. A komplett csigolyán tövisnyúlványok, harántnyúlványok is vannak.
Ez a tipikus csigolya található a gerinc teljes hosszában, természetesen vagy a testet vagy az ívet, de általában mindkettőt érintő alapos változásokkal. Az egymás fölé helyezett, eltérő gerinc alkotóelemek egymással anatómiai összhangban vannak. Ennek következménye, hogy a gerinc három oszlopból áll.
- egy nagy oszlop, amit a csigolyatestek sora alkot
- két kis oszlop, amelyek a csigolyák mögött húzódnak és az ízületi nyúlványok építik fel.
A csigolyatestek a csigolyák közti porckorongokkal (discus intervertebralis), az ízületi nyúlványok pedig ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. Minden csigolya egy lyukat zár közre (foramen vertebrale), elölről a csigolyatest, hátulról az ív határolja. Az egymás fölötti lyukak képezik a gerinccsatornát (canalis vertebralis), melyet a gerinc teljes hosszában a csontos képletek, valamint a testeket és az íveket egymással összekötő szalagok egymást váltva határolnak.
